Pipipont: egy országos üzletlánc sikersztorija

 

nevtelen-7.jpgHogyan lehet a semmiből felépíteni egy országos üzletláncot? Hogyan válhat be egy csirkejelmez, mint marketingfogás? Előfordulhat, hogy a beosztott elküldi mosogatni a főnökét? Ismerjétek meg a Pipipont történetét, ami Szegedről, egy sarki büféből indult néhány évvel ezelőtt..

A kezdetek: áruszállítás édesanyám biciklijén

Nagyon rossz körülmények között, szegényes környezetben nőttem fel: édesanyám egyedül nevelt, és viselte a gondomat. Korán megtapasztaltam, milyen nélkülözni, máról a holnapra élni, a csekkeket gyűlni látni az asztalon. Soha nem voltam tehetséges semmiben, nem tűntem ki az adottságaimmal. Az iskolában a kegyelemkettesekért küzdöttem, és a tanáraim, sőt a barátaim is azt sulykolták belém, hogy semmire nem viszem az életben. Huszonévesen kiköltöztem Angliába, ahol öt évig takarítóként, szakácssegédként dolgoztam. A megkeresett pénzből félretettem, és a szegedi Tisza-parton nyitottam egy gyorsbüfét édesanyámmal és az akkori párommal. Sokan hülyének néztek azért, hogy hazajöttem , de itthon szerettem volna boldogulni. Szinte semennyi pénzt nem termeltünk, ráadásul anyagi tartalékom nem volt, sem a munkához szükséges eszközeim. Utóbbit bizonyítja, hogy az árut legtöbbször édesanyám biciklijén, az ő szatyraiban szállítottam. Viszont ebben az időben kitanultam a vendéglátást, megismertem az emberek igényeit, a marketinget pedig autodidakta módon könyvekből és az internetről tanultam - ezeket a tapasztalatokat a későbbi években kamatoztattam.

Lehetőség a kitörésre

Öt évvel ezelőtt az újszegedi Pipitér falatozó tulaja ott akarta hagyni az üzletet, amit én egy vissza nem térő lehetőségnek éreztem. Tíz emberből kilenc lebeszélt róla, hogy átvegyem a Pipit, mert egy koszos, rosszhírű sarki büfének tartották, mégis láttam benne potenciált. Bizonyítani akartam magamnak, hogy ha belegebedek is, sikeres leszek, és kitörök abból az egzisztenciális helyzetből, amiben sem én, sem édesanyám nem boldogulunk. Rajtam kívül még sokan pályáztak a tulajdonosi posztra, de kitartóan hajtottam az üzletet, és végül enyém lett a Pipitér. Hitelt kellett felvennem, hogy megnyissam a szendvicsezőt. Nem az volt a célom, hogy nagy házban éljek, ami előtt drága sportkocsival parkolok, hanem hogy ne kelljen többet a számlák miatt aggódni, és édesanyámnak se reggeltől estig dolgoznia. A példák sajnos azt mutatták - pláne ahol én felnőttem - hogy nem igazán lehet nagyot alkotni itthon. Végül úgy döntöttem, minden negatív hangot kizárok, és nem adok esélyt a kudarcnak. Hiába nem hitt bennem senki az elején: tudtam, hogy ha kitartóan és tisztességesen dolgozok, és minőségi árut adok, a vendégek meghálálják. Semmi más nem lebegett a szemem előtt, csak az, hogy sikerülnie kell.

A titokzatos csirke

Mielőtt kinyitottunk volna a Pipitérrel Újszegeden, hónapokig törtem a fejem, hogy milyen beharangozóval keltsük fel a vendégek figyelmét? A szórólap elavult módszer, nem ér semmit, és leginkább csak közvetetten szemetelünk vele. Az emberi kíváncsiságra alapoztam: egy szabó bácsival készíttettem egy csirkejelmezt, amit magára öltöttek segítőkész barátaim, és Szeged belvárosában cukrot osztogattak a járókelőknek. A csirkének nem volt szabad elmondania, mit is reklámoz, ez felkeltette az emberek érdeklődését. Pár hét alatt a városban járkáló csirke feltűnő jelenséggé vált: többezer követős oldala lett a Facebookon, más netes oldalakon is felbukkant, és sokan megállították az utcán, hogy fotózkodjanak vele. Óvodáknak, kórházaknak is kölcsönadtam a jelmezt, és megszerették a helyiek a csirkét. Végül felfedtük, hogy mi, az új Pipitér voltunk az ötletgazdák. Ennek köszönhetően a nyitás napján már sor állt a büfé előtt, mert mindenki kíváncsi volt, hogy ki az az őrült, aki egy baromfival reklámoz? Hát mi!

Gyorsan kialakult a stabil vendégkörünk, emellett csináltam egy-két marketingfogást, aminek köszönhetően egyre népszerűbbek lettünk. A titkunk elsősorban az, hogy az első naptól kezdve odafigyeltünk a minőségre: friss alapanyagból dolgozunk, hentestől vesszük a húst, a zöldségeket termelőktől, és nem adjuk drágán az ételeinket. A minőség és a korrektség elengedhetetlen a sikeres vállalkozáshoz. Először adni kell ahhoz, hogy te is kapj valamit, ezért sem a gyors haszonszerzés lebegett a szemem előtt, hanem hogy megélhetést tudjak biztosítani magamnak és édesanyámnak.

A főnök is mosogat

A korrektségre nemcsak a vendéglátásban, a kollégákkal való együttműködés során is odafigyelek. Megtapasztaltam, milyen alkalmazottnak lenni: a legtöbb felettes megaláz, és ismerteti veled a csicskáztatás fogalmát. Nem akartam, hogy ilyen élménnyel “gazdagodjanak” a Pipinél dolgozók. Kényesen vigyázok a csapatomra: becsülöm őket, tisztességes fizetést kapnak, és rendszeresen meglepem őket valami aprósággal. Ez egy összetartó közösség, ahol számíthatunk egymásra munkán kívül is, ha például költözködésben kell segíteni. Nem egyszer fordul elő, ha látom, hogy elúszunk a munkával, beállok akár több órára is mosogatni, és olyankor nekem mondják meg, hogy hol és mit csináljak. Az állásinterjúkon elsődleges szempont, hogy a jelentkezők ne legyenek negatívak, vagy rosszindulatúak, mert az ilyen hozzáállás nálunk nem elfogadott. Jól esik látni, hogy szeretnek nálam dolgozni, mert nem főnökösködök, tisztelem a kollégáimat és belátom, ha valamiben nincs igazam. Sokkal nagyobb a nyűg egy ilyen üzletpolitikával, de nem fogok ezen változtatni.

A két szegedi szendvicsbár mellett Békéscsabán és Hódmezővásárhelyen is megnyitottunk Pipipont néven, és van egy pizzériánk is. Üzletenként naponta 2-300 ember fordul meg nálunk. Brutális energiabefektetéssel és áldozattal járt, de megérte. A motivációm az volt, hogy soha többet nem akartam olyan anyagi helyzetben lenni, mint régen. Harminchárom éves vagyok, és elértem az álmomat: stabil karriert építettem, a magam ura vagyok, és büszke lehetek a vállalkozásomra és a csapatomra - ők az én családom. A tanulság a történetemből, hogy nem baj, ha az élet számos területén nem érsz el sikert. Ha csak egy dologban jó vagy, és azt gőzerővel nyomod, abból felépítheted a karriered. 

Puszipacsipá kedveskéim!

Szabó Tibor

Pipitér&Pipipont üzletvezető, tulajdonos

Ha szeretnétek még olvasni rólunk, nyomjatok egy tetsziket, és kövessetek minket a Facebook-on!

A bejegyzés trackback címe:

https://pipiterpipi.blog.hu/api/trackback/id/tr3014739335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Pipipont

Friss topikok

süti beállítások módosítása